Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból társfinanszírozott, a 2007-2013-as Környezeti Ágazati Operatív Program és
a Kohéziós Alapból társfinanszírozott, a 2014-2020-as Nagy Infrastruktúra Operatív Program keretében megvalósított projekt.
-->

A hulladék története

A hulladék vázlatos története az ókortól napjainkig

Már az ókori görögök is rendeletekkel szabályozták a hulladékok elhelyezését. A Bibliából ismert Gyehenna völgy Jeruzsálem ókori hulladékégetője volt. Los Angelesben 1961-ben a szelektív hulladékgyűjtésről visszaváltottak  nem szelektív gyűjtésre, de miután a város mellett megtöltöttek 6 darab hulladéklerakót és képtelenek voltak új lerakót kijelölni, 1984-ben újraindították a szelektív hulladékgyűjtést.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen változásokon esett át a hulladékkezelés egészen napjainkig:

Kr. e.  10000

Az állandó települések megjelenésével létrejön a hulladék elhelyzésének problémája.

Kr. e.  6500 – Észak-Amerika

Régészeti kutatások szerint egy ősi amerikai törzs a mai Coloradóban átlagosan napi 2,4 kg hulladékot termelt.

Kr. e. 500 – Athén, Görögország

A nyugati világ első települési hulladéklerakója. Rendeletekkel szabályozták hogy a hulladékot a város határától legalább 1,5 km-re kellett lerakni.

Újszövetség a Bibliában – Jeruzsálem, Izrael

Gyehenna völgye a város folyamatosan füstölgő, égő hulladéklerakója. Idővel a Pokol egyik szinonimájává válik.

  1. sz. 200 – Róma

Tisztasági egységeket szerveztek Rómában. Két fős csapatok az utcákat járva kocsijukba dobták felszedett szemetet.

1348 – Firenze, Itália

A pestis, más néven a fekete halál lecsapott Firenze városára, arra kényszerítve, hogy dolgozzon ki jogszabályokat az utcák tisztítására, valamint a “mocsok és a szemét” eltávolítására és ezek ellenőrzésére.

1357 – London, Anglia

A helyi hatóságok megtiltották szemét, trágya, kavics és föld elhelyezését a Temzébe és a többi városi vízi útba.

1372 – London, Anglia

Elkezdték bírságolni azokat a lakosokat, akiket rajtakaptak azon, hogy az ablakukból utcára öntik a mosóvizet, az éjjeliedény tartalmát, vagy bármilyen más “vizet”.

1392 – London, Anglia

Az összedarabolt mészárszéki hulladékot a Temze egyik kijelölt mólóján apály idején a folyó közepébe szabadott dobni, így az áramlás kimosta a tengerbe. A város tisztaságára megbízottakat jelöltek ki: csatornabiztos, utcaseprő, csendőr, altiszt, gereblyés és útburkolat felügyelő.

1400 – Párizs, Franciaország

A hulladékhalmok olyan magasak a városkapun kívül, hogy akadályozták a város védelmét.

1554 – Párizs, Franciaország

800 szemetes kordéval naponta kétszer hordták el a hulladékot Párizsból.

1657 – New Amsterdam -később Manhattan

Törvényt hoztak a hulladék utcára dobálása ellen.

1690 – Philadelphia, USA

Rittenhouse Amerika első papírüzeme. Használt pamut, lenvászon rongyok, valamint használt papír rostjainak újrahasznosításával állított elő papírt.

1724 – Japán

Emberi hulladék trágyaként való újrahasznosítása. Annyira népszerűvé vált, hogy a magasba szökő ára miatt, a börtönfenyegetettség ellenére is történtek lopások.

1771 – Buda

Rendeletben írták elő, hogy az utcát minden ház tulajdonosának hetente egyszer fel kellett sepernie a ház előtt. A szemétszállító kocsiknak reggel 8 előtt el kellett hagyniuk a várost.

1800 – USA

A malacokat sok városban arra használták, hogy megegyék a szemetet az utcán.

1820-as évek – London, Anglia

A hulladék közel 100%-át korabeli “kukások” gyűjtötték össze. Majd a telephelyeiken kézi válogatás, rostálás, szitálás során újrafeldolgozták/ újrahasznosították/ újrahasználták. A fő termék a háztartások fűtése során elégetett kőszén finom szemcséjű hamuja volt.

A rendszer sok hasonlóságot mutatott a környezetvédelmi szempontból fejlődő országokban uralkodó hétköznapi hulladékhasznosítási gyakorlathoz.

1842 – Anglia

Edwin Chadwick vizsgálati jelentése nagy-britanniai munkás népesség egészségügyi állapotáról a piszkos környezet okozta betegségek vonatkozásában.

A “higiénia kora” elkezdődik.

1860-as évek – Washington, D. C., USA

A lakosok az utcára öntötték a szennyvizet és kidobálták a szemetet. A disznók szabadon kószáltak a városban, a vágóhidakról fojtogató füst áradt, az Fehér Házat is beleértve az épületeket ellepték a csótányok valamint a patkányok.

1866 – New York City, USA

A világváros egészségügyi tanácsa meghirdette a szemét elleni harcot. Megtiltották “elhullott állat, szemét, vagy hamu utcára vetését”.

1874 – Nottingham, Anglia

Albert Fryer szabadalma alapján a Manlove, Alliott & Co. Ltd. megépítette az első szabályozott hulladékégetőt. Az új technológiát egyszerűen csak “A Pusztító”-nak nevezték.

Korábban a metán termelődés miatt a hulladék begyulladása véletlenszerűen következett be. Az új égetőbe az egész város hulladékát begyűjtötték.

1884 – Párizs, Franciaország

Eugène Poubelle kémikus rendelete az immáron 2 milliós nagyvárosban kötelezővé teszi minden háztulajdonos számára a 40-től 120 l-ig, az ott lakók számára fenntartott hulladékgyűjtő edény kihelyezését. A hulladékot szét kellett válogatni: romlandó, ruha és papír, valamint cserép és kerámia frakciókra.

1885 – New York, Governors Island, USA

Megépül az Egyesült Államok első hulladékégetője.

1898 – New York, USA

Megnyílik az első újrahasznosítást szolgáló hulladékválogató üzem.

XX. század fordulója

A helyi hatóságok azzal szembesültek, hogy az egyik legnagyobb problémájuk a hulladékokkal kapcsolatos gondok lettek.

1900 – USA

Az intenzív sertéstartást arra használták, hogy feletessék a nyers, vagy felfőzött hulladékokat. Azzal számoltak, hogy 75 sertés eszik meg naponta 1 t szemetet.  Később az 1950-es évek közepén a sertések között kitört vírusos hólyagos bőrkiütés járványban a korábban nyers szeméttel etetett állatok ezrei hullottak el. Ezután törvénybe foglalták, hogy a sertések etetése előtt fel kell főzni a hulladékot.

1905 – New York City, USA

Hulladékégető által termelt áram szolgáltatta az elektromos áramot a Williamsburg híd fényeihez.

1914 – USA

Körülbelül 300 hulladékégető működik szerte az országban.

1932

Hatékonyabbá vált a hulladékszállítás, mert a tömörítős szemétszállító tehergépkocsik több hulladékot tudtak megmozgatni.

1954 – Olympia, Washington, USA

Fizetnek az alumínium dobozok visszaváltásakor.

1959 – USA

Az Amerikai Mérnökök Társasága kiadta a hulladéklerakási útmutatót, melyben javasolták hogy a tömörített hulladékot minden nap földdel takarják be, s ez majd csökkenti a rágcsálók számát és a kiáramló bűzt.

1961 – Los Angeles, California

Sam Yorty populista politikus nyerte a polgármester-választást, aki síkraszállt az újrahasznosítható hulladékok szelektíven gyűjtésének “kényelmetlensége” ellen. A következő 23 évben 6 városi tulajdonú szilárdhulladék-lerakót jelöltek ki és töltöttek tele. Miután nem tudtak új lerakókat létesíteni újraindították a szelektív hulladékgyűjtést. Jelenleg LA-ban van a világ egyik legfejlettebb hulladékgyűjtő rendszere és elrettentő buszos kirándulásokat szerveznek a régi hulladéklerakókhoz.

1968

Elkezdték visszavásárolni a cégek az újrahasznosítható konténereket.

1970 – USA

Először ünnepelték a Föld Napját, amelyet a Környezetvédelmi Hivatal hívott életre.

1971 – Oregon, USA

Kiállították az első számlát üvegvisszaváltásról.

1976 – USA

Az 1974-es olaj embargó és a hírhedté vált  Love Canal-i szennyezés felfedezése (megismerése) nyomán jött létre a “Erőforrás-megőrzési és Helyreállítási Törvény” (RCRA) mely különös hangsúlyt fektetett az újrahasznosításra és a szakszerű hulladékgazdálkodásra.

1979 – USA

Környezetvédelmi Hivatal kiadta a nyílt téri lerakás tilalmára vonatkozó kritériumokat.

1987 – Tucson, USA

A biológiai lebomlás mértékének tanulmányozásának érdekében az Arizonai Egyetem régészeti feltárások alaposságával kutatásokat kezdett egy felhagyott hulladéklerakóban.

2000 – Kárpát-medence

Tiszai ciánszennyezés. 100 ezer m3 cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult az élővilágra.

 2008 – EU

2008/98/EK Európai Hulladék Keretirányelv elfogadása.