Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból társfinanszírozott, a 2007-2013-as Környezeti Ágazati Operatív Program és
a Kohéziós Alapból társfinanszírozott, a 2014-2020-as Nagy Infrastruktúra Operatív Program keretében megvalósított projekt.
Date:August 30, 2017

Gondolatok a megyei hulladékgazdálkodási rendszerről

2017. augusztus 18.-án egy munkalátogatáson vettünk részt – Isán Magdával az ADI SIMD ügyvezető igazgatónőjével – Buhuși-on (Bacău megye), egy vegyes hulladékfeldolgozó üzemben.

A látogatás nagyon hasznos volt számomra, mert kétséget kizáróan meggyőződtem arról, hogy azok az elgondolások, ahogy mi jónak látjuk a megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszert (IHR), azok jók. Meggyőződésem, hogy csak akkor lesz az IHR gazdaságilag fenntartható, ha finanszírozási forrást találunk a meglévő egységek kiegészítésére. A Hargita megyei – uniós alapokból kiépített –  IHR-t ki kell bővíteni egy vegyes hulladékválogató vonallal, ami a háztartási hulladékból olyan termékek nyersanyagát állítja elő, amelyek könnyen eladhatók a belső piacon.

Mit láttunk Buhuși-on?  Egy olyan  – magántulajdonban levő –  vegyes hulladékválogató vonalat amelynek a végterméke magas fűtőértékű tüzelőanyag (kb. 4300 kkal), amit a békási cementgyár kemencéjében égetnek el hamumentesen (mert a cement receptjében hamu is szerepel, ezért a hevítéshez használt tüzelőanyag hamuja visszahull a keverékbe).

A technológia a következő:

1. A vegyes hulladékot a gyűjtésért felelős szolgáltató nagy kamionokban hozza a munkatelepre. Megjegyzés: ebben a hulladékban nagyon kevés üveget, viszonylag kevés PET palackot és egyáltalán nem láttunk építkezési törmeléket. Ez a tény azt sugallja nekem, hogy a lakosság ezeket a típusú hulladékokat elég jól kiválogatja.

buhusi 1

2. A rakodógép a hulladékot egy nagy kapacitású aprítógépbe rakja.

buhusi 2

3. Az apríték egy forgórostába kerül, ami a a biodegradábilis részt kirázza (lévén ez a hulladék magas fajsúlyú és ezért már az elején kiválasztható. Kihull.) Ezt a frakciót egy másik forgórosta kétfele választja. Az egyik megy a komposztra, a másik a reziduális (maradék) hulladék, ami a lerakóba kerül. Ez a mennyiség az összfeldolgozott hulladék kevesebb mint 10 %-a.

buhusi 3

4. A hulladék többi részét (aminek nagy része műanyag és éghető) szállítószalag  viszi tovább két irányba. A darabosabb frakció egy kézi válogatóvonalra kerül (3 poszt) ahol a szelektíven hasznosítható műanyagot leszedik és azt külön értékesítik  – nem kis erőfeszítéssel –  a maradék pedig visszakerül az apróbb frakciót szállító szalagra.

buhusi 4

5. Ez a szalag egy forgórostába ürít, amely még egyszer kirázza a bent maradt, nem éghető frakciót.

buhusi 5

6. Az így megrostált anyag egy következő aprítóba kerül, amely kb. 2-4 cm szemcsenagyságra szecskálja a hulladékot. Ez már végtermék.

buhusi 6

7. A második aprítóból egy szállítószalag a várakozó kamion rakterébe önti ezt a tüzelőanyagot.

buhusi 7

Ez a bemutatott vegyes hulladékválogató vonal beruházás, – a tulajdonos elmondása szerint –  kb. 1 millió euróba került. Beszerelt teljesítménye  120 KW (??).  Havi kapacitása az elmondások szerint 2500-3000 t/hónap hulladékfeldolgozás, amiből 2000-2300 t tüzelőanyagot állít elő.

Egy ilyen vonal a Hargita megye által termelt háztartási hulladék nagy részét fel tudná dolgozni, azt ami a lakosság által végzett szelektív gyűjtés és a komposztálás után marad.

Előnyök:

a) nagymértékben csökkenne a véglegesen lerakott hulladékmennyiség, ami uniós elvárás, és meghosszabbodna a lerakó cella élettartama,

b) nem elhanyagolható jövedelemforráshoz jutna a rendszer – 180 lei/tonna a hulladékból származó tüzelőanyag (RDF) eladási ára

c) nem kellene a hulladékösszegyűjtés árát a lerakási díjjal terhelni.

Mint ahogy azt a sajtóból is olvashattuk a Nemzeti Hulladék Gazdálkodási Terv (NHGT) = Plan National de Gestionare al Deseurilor (PNGD)  – amit ebben a formában remélem a Kormány nem fog elfogadni –  azt írja elő, hogy HR és CV megyéknek az összegyűjtött háztartási hulladék egy jó részét a majdan megépülő Brassó megyei hulladékégetőbe kell leszállítani azért, hogy csökkenthető legyen a Remetén lerakott hulladékmennyiség. Ezzel semmilyen formában nem tudok egyetérteni. Érveim a következők:

1. Ennek a szállításnak az ára nincs belekalkulálva a HR megyei hulladékgazdálkodási árpolitikába, tehát indulásból magasabb árról kell beszéljünk mint ahogy eddig tettük,

2. Valószínű, hogy az égetőbe való befogadásért is fizetni kell. Újabb plusz költség,

3. A keringő információk szerint HR megyének 25 mill. euróval kell hozzájárulnia az égető megépítéséhez.

4. Azzal, hogy „kivisszük a megyéből” a hulladékot, más megyének engedjük át a hulladék értékesítéséből származó jövedelmet, hasznot. (Ha 3-4 megye Brassóba kezdi hordani a hulladékot égetni, meg van oldva a távhő előállításhoz szükséges fűtőanyag kérdése, a CET-ek fűtőanyaga. Ha nem távfűtést üzemeltet, akkor a hőt elektromos energiává alakítja és jó pénzért feladja a nemzeti rendszerbe, stb.)

Meggyőződésem, hogy mindezeket a hulladékhasznosításokat megyei szinten is meg lehet,  meg kell csinálni. Gyakorlatilag az utóbbi időben három hulladékhasznosító technológiával keresték meg a HMT-t különböző feltalálók, befektetők.

1. A Buhuși-on látott tüzelőanyag-előállítás. A fent bemutatott végterméknek két felhasználási iránya is van.

a) cementgyárak tüzelőjeként, – hamumentesen, egész évben,

b) hőközpontok tüzelőjeként, – hamuképződés mellett a téli időszakban,

Megjegyzés: a hulladékos FADI (Federația Asociațiilor de Dezvoltare Intercomunitară ) szept. 28.-29.-én szervez egy országos konferenciát, amelynek a címe „Deseuri pentru Energie – Energie pentru Mediu”. A beszélgetéssorozat végcélja előkészíteni azt a folyamatot, hogy a hulladékból előállított tüzelőanyagot az RDF – et (Refuse Derived Fuel), mint másodlagos tüzelőanyagot, fűtőanyagként (combustibil) lehessen engedélyeztetni (omologáltatni).

2. A győri ipari parkban 2016. április 4.-én néztük meg azt a – magyar találmányt felhasználó – tehnológiát, amely a fosszilis szénhidrogénekből gyártott műanyag csomagoló anyagokat visszaalakítja dízelmotorok üzemeltetésére alkalmas olajjá.  A tehnológia TÜV engedélyezéssel bír.

Az egy reaktoros ipari léptékű berendezés, éves kapacitása 2000 – 2500 tonna hulladék bontása, amiből annyi olajat lehet előállítani, amivel kb. 8000 MW villamos energia termelhető. Az olaj minősége a hőbontott hulladék műanyag tartalmától függ. Minél több a műanyag, annál jobb minőségű az olaj. A beruházás értékét kb. 2 millió euróra becsülik reaktoronként.

A bemutatott technológia Székelyföldre telepítését több ok miatt szorgalmazom és mindennemű támogatásra érdemesnek tartom:

a) A Hargita megye integrált hulladékgazdálkodási projekt keretében a megye területén kb. 250.000 t olyan hulladékot „földeltünk le”, zártunk be amely még abból az időben keletkezett amikor nem volt divat a szelektiv hulladékgyűjtés, tehát a lezárt hulladéklerakók műanyag tartalma jelentős. Ezek a lezárt lerakók nyersanyagtartalékoknak tekinthetők ezen energiahordozó gyártó reaktorok számára.

b) Jelen pillanatban a háztartási hulladék 90%-a végleges lerakásra kerül, ami a remetei lerakó első cellájának élettartamát 6.25 évről 3-4 évre csökkenti,

c) A kiválogatott, újrahasznosítható hulladékfeldolgozó ipar stagnál, regresszióban van, ezért az értékesítési piaci ár nagyon alacsony. Gazdaságossági kérdések merülnek fel,

d) Egy reaktor éves „hulladékfogyasztása” 000 – 2.500 t, amivel évi 8.000 MW villamos energiát lehet termelni,

e) A megyében a SMID projekt számításai szerint évente 90.000 t vegyes hulladék keletkezik (a realitás nem igazolja ezt a számot, valószínűleg 60.000-70.000 t/év körül van). A statisztikák szerint ennek legalább 50 %-a újrahasznosítható, aminek többsége műanyag. Ez 45.000 t jelent. Ezzel a mennyiséggel 18 reaktort lehetne működtetni, ami évente 144.000 MW villamos energiát termelhetne a megyének,

f) Ez azt jelentené, hogy a megye minden közintézményének elekrtomos energia ellátását biztosítani lehetne innen, sőt a hulladékelszállítási díjat meg lehetne szüntetni (van már ilyen Európában) és ekkor maradna igazán „több pénz az emberek zsebében”. Másképp nem.

g) A reaktorokban felhasznált hulladék biztosan nem kerül a remetei lerakóba, ezzel több évvel meghosszabbodik  a lerakó élettartama.

3. 2017 júliusában kereste meg a HMT-t egy befektetői csoport (?) képviselője, aki egy Hulladékújrahasznosító gép ( https://youtu.be/oCe9QOLqe58) véleményezését kérte és az esetleges beszerelésének lehetőségéről érdeklődött. Ez a technológia – szintén magyar találmány –  (azt nem tudom biztosan, hogy ez már szabadalmaztatott-e?)  igazából egy prés, amely a legalább 10-15 % műanyagot tartalmazó reziduális hulladékból – felhevítés után –  olyan MDF-szerű lapokat gyárt (különböző vastagságban és méretben) aminek azután számos alkalmazási területe lehet. Tekintettel arra, hogy nagyon magas a gyártott lap  fizikai-, mehanikai- és vegyi hatásokkal szembeni ellenállóképessége, ez felhasználható ideiglenes építkezésekre, kertibútor gyártásra, árvízvédelmi munkák megerősítésére, stb.

Tehát, mindezeket figyelembe véve – véleményem szerint –  meg kell akadályozni, hogy elszállítsuk(ák) a hulladékot HR megyéből. Meggyőződésem, hogy a jövőben nem kell attól tartanunk, hogy „szeméthegyek” borítják el a megyét. Minél hamarabb lépünk annak érdekében, hogy létrehozzuk az önkormányzati tulajdonba levő Megyei hulladékgazdálkodó céget, amit úgy kell tőkésíteni, hogy az előzőekben bemutatott valamelyik technológiát  (vagy másokat) minél hamarabb üzembe tudja helyezni, annál hamarabb oldódik meg a megye hulladékgazdálkodási gondja, és lehet elmenni arra fele, hogy a lakosság egyre kevesebbet fizessen a hulladék összegyűjtéséért. Amennyiben pályázati forrásokból ezeket a felhasználó technológiákat hamarabb meg lehet valósítani, az annál jobb.

Megjegyzem, hogy már több megye hulladékgazdálkodási szakemberei foglalkoznak a helyben történő hulladékhasznosítás gondolatával és ezért bojkottálják a PNGD elfogadását.

Ezeknek a megvalósításoknak a függvényében természetesen felvetődik a SMID projekt gazdaságosságának kérdése. Amennyiben a hulladék bemutatott újrahasznosításának lehetősége gyakorlattá válik és eredményeit a közösség javára lehet fordítani, úgy gondolom, hogy az Uniónak sem lehet különösebb kifogása ez ellen. Annál is inkább, mert a kitűzött célszámok (50% fölötti újrahasznosítás, a lerakott mennyiség folyamatos csökkentése, a 100%-os összegyűjtés stb.) csak az ilyen felhasználások  alkalmazása mellett érhetők el, legalábbis Romániában.

Mindezeket figyelembe véve tisztelettel javaslom egy Hulladékgazdálkodási témáról szóló kerekasztal beszélgetés megszervezését, ahol politikusok, gazdasági szakemberek, hulladékgazdálkodók átbeszélhetnék a témát és következtetéseket lehetne levonni a közeljövő hogyan továbbjára.

 

Zólya László András                                                                                                                                  Csíkszereda, 2017. augusztus 30.

Minden vélemény számít!

*